Református Templom

Községünk, Anarcs,   Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kisvárdától 4 km-re helyezkedik el. A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Nyíregyházán keresztül Kisvárdáig, onnan délkeleti irányban 3,7 km. A református gyülekezet 952 tagot számlál. A képeken az egyházközség ősi neogótikus stílusban épült temploma  látható. 

A község neve ismeretlen, valószínűleg személynévi eredetű. Kisvárdától mintegy 4 km-re délre fekvő, igen korai település. Már 1212-ben említik, mint Zsurkkal határos helyet, a XIII. század végén már bizonyosan lakott hely.

A XIV. század elején több kisnemesi család bírja, ezek közül 1309-ből Keled fia Pétert, 1351-ből unokáit, Lászlót és Domokost ismerjük. 1360-ban a közeli Döge határába beolvadt Öszödről elnevezett Tőkés Péter családfájának kihalásával a ficdusra szállt birtokrészt Várdai János fiai, Miklós és Domokos kapják meg királyi adományként. 1367-ben a település Berencsi István fia, László és unokái, valamint Domokos fiai, János és Szaniszló osztozkodása révén Anarcsi Lászlóé maradt.    

A XIV. század közepe táján nyilván osztozás révén létrejött Kisanarcs és Nagyanarcs nevű részeit említik a korabeli iratok.

Kisanarcs a XV-XVI. Század fordulóján elnéptelenedett, 1551-ben Várdai Mihály és Vetési Péter pereskedik birtoklásáért.

A népes Nagyanarcs is egyike a megye legkisebb településeinek. 1556-ban ugyanis három dézsmafizetőt írtak össze benne.

1588-ban Anarcsy István birtokolja 10 lakott jobbágytelekkel. 1590-ben Bacskai-Újlaki Mihálytól anarcsi birtokát Rudolf elkobozta és a szentmiklósi Pongrácz családnak adományozta. Nagyvárad eleste után (1660) a török hódoltság arra a területre is kiterjedt, 1691-ben 56 forint adót fizetett, tehát a közeli Rétközberenccsel azonos szinten állhatott. Az 1720. évi regnicolaris összeírás szerint 20 jobbágytelke volt. 1772-ben gróf Teleki János tulajdonaként 20 örökös jobbágyot, 1 házas és két házatlan zsellért vettek számba 13 jobbágytelken. A XIX. Század elején a Czóbel és Szerencsy család szerezte meg, a teleki rokonság révén a Vay család bárói ágának volt benne része, 1879-ben 790 lakosa volt. 1870-ben 3009 kat. hold a határa, 114 lakóháza és 874 lakosa volt a településnek. 1910-ben a házak száma 144, a lakosoké 1183 volt. Ma a községben mintegy 2038-an laknak.  

Anarcs jellege: Eredetileg egyutcás, szalagtelkes kis útifalu. Az eredeti fő utca (Kossuth és Táncsics u.) DNY-ÉK irányú. A faluközponttól délkeletre ágazó Dózsa utca már a múlt században, az északra haladó Ady Endre utca, valamint a Kossuth utca délre (Gyulaháza felé) hajló vége pedig az utóbbi évtizedekben épült be. A falu a századforduló óta gyors ütemben fejlődött, amit az aránylag jó minőségű szántóföldjeinek, valamint Kisvárda közelségének köszönhetett. Anarcshoz kiterjedt erdőségek tartoztak, ez megmutatkozott a népi építészetben is. A telkek soros beépítésűek.

Szintén a község hírnevéhez tartozik, hogy itt születt és élt Czóbel Minka költőnő (1853-1947), az új magyar líra egyik előfutára. 

A gyülekezet egyik büszkesége a műemléktemploma, amely eredetileg „Péter apostolnak szentelt” katolikus templom volt és az 1270-es években épült. A jelenleg is álló épület a XIII. századi Szent Péter apostol templom falait felhasználva épült a XV. század közepén későgótikus stílusban. Tornya és a templombelső berendezése a XIX. század derekán készült.

1270-ben épülhetett a mai templom szentélye, amely a középkorban Szent László egyháza volt. 1317-ben Péter volt templomának papja, 1332-35 között pedig István. E korban úgy látszik még két Anarcs volt, mert Kisanarcson 1374-ben egy fakápolna állt, míg Nagyanarcson már Péter apostolnak szentelt kőtemplom volt. A középkori anarcsi nemesek a Gut-Keled nemzetség egyik ágát alkották, kik a XVI. század közepétől reformátusokká lettek és használatukba vették a középkori, de a XV. században (1450-90 között) gótikus formában átépített templomot. Hosszú időn át semmi emlék nem maradt fenn a templommal kapcsolatban. Az 1809-es jelentésben ezt írták:  „Vagyon az ecclesiának egy régi temploma, a melly felől úgy lehet gondolkozna, hogy a reformáció idejétől fogva bíratik a református lakosok tulajdonában. A benne levő karral együtt befogad 100pár embereket. Vagyon katedrája is, ezzel a fejül írással: Anno Domini 1620 d. 15 octobri. Vagynak perselyek is benne, az egyik az ecclesia közönséges szükségére, másik pedig az ágensek számára. Vagyon igen régi tornyocskája, mellyben áll két harang, a nagyobbik 165 fontos, a kisebbik 65 fontos. Minda kettő egyszerre készült ezzel az inscriptióval: Öntette az anarcsi Reform. Sz. Eccla. Isten Dicsőségére a maga költségén 1797. ik Esztendőben 29. Aug. "

      Ez idő tájt még Szabolcsbáka filiája volt, ám ebből a jelentésből ismeretes a bákai egyházból való kiválása is és önálló gyülekezetté alakulása. Ez alkalomból adományozta az úrasztalára vajai Vay Borbála azt a két ónkannát, amely jelenleg is az egyház felszerelései közé tartozik.

      A különálló fa harangláb helyett 1856-58-ban építették a nyugati homlokzat előtti 28 m magas háromszintes eklektikus kőtornyot, amit osztópárkányok tagolnak s faltükrök díszítenek. Alul egyenes záródású kőkapuja van 1858-as évszámmal, fölötte kerek ablak látható. A torony második szintjén mind a három szabad oldalon egymás fölött elhelyezkedő ívelt ablakpár, felső szintjén egy-egy íves záródású nagy toronyablak van. A torony második és harmadik szintjén a faltükröket romantikus ívsor zárja le.

         A hajót a torony felőli sarkokon a tetőszélig felnyúló, rézsűs fedésű támpillérek biztosítják. A támpilléres, keletelt szentély egykori gótikus boltozatrendszere elpusztult, ezt később fiókos dongaboltozattal fedték be. A szentély valamivel keskenyebb a hajónál és a nyolcszög három oldalával záródik, ezt négy háromosztású támpillér erősíti. A hajó és a szentély déli oldalán öt, később kibővített csúcsíves ablaknyílás van. A hajó mennyezete sík, vakolt. A szentély északi oldalán a falban gótikus szentségtartó fülkét találunk, melynek homorú gyámján a Gut-Keled nemzetségbeli Anarcsy család címere és feltehetően későbbi feliratú, 1475-ös évszám áll. Az egész jó minőségű mészkőből készült, kiemelkedően magas színvonalú kőfaragó műhelyből került ki. Középső részét csavart oszlopszéken nyugvó oszlopocskapár keretezi. A bal oldali sérült és sematikusan kiegészített. Az oszlopok között rézsűs keretelésű négyszögletes mezőben nyíló újabb ajtóval ellátott fülke van. Felette, belül három karéj sorral, kívül kúszólevelekkel kísért szamárhátívű üres oromzat van, csúcsán erőteljes keresztvirággal. Az oromzatot csúcsíves tükörrel kialakított testű, díszes fiatoronypár veszi körül. A címer szerint állíttatta az Anarcsy család a XV. században, azaz 1475-ben.

         A szentélyben a régi oltár alatt van a Thegzes család kriptája 1300-ból. A falban egy másfél méteres kereszt, melynek letört a két szára, alatta a Báthory család címere. A szürke márvány úrasztalát Isten dicsőségére ajándékozta Takács József és neje Sebők Juliánna,1887-ben. Jó arányú, plasztikus növényi ornamentikával díszített falazott szószéke van. A kelet-nyugati fekvésű templom 8 x 16 méteres belsejében 280 ülőhely van. A templom műemlék.

         Az egyház és templom legnagyobb patrónusai a vajai Vay család és a velük házassági kapcsolatba került (kakas-) széki Telekiek voltak. Emléküket a templom északi falán elhelyezett epitáfium őrizte meg, felirata: „ITT NYUGOSZNAK: VAJAI VAYJÁNOS CS. K. ALEZREDES MEGHOLT 1799. ÉVBEN. 57 ÉVES KORÁBAN. NEJE SZÉKI GRÓF TELEKI BORBÁLA. KIMÚLT 1822. ESZTENDŐBEN 76 ÉVES KORÁBAN. EGYETLENFIOK VAJAI VAYJÁNOSAZ 1832 ORSZÁGGYŰLÉSEN ZABOLCHMEGYE KÖVETE. ELHUNT 1840. ÉVBEN 50 ESZTENDŐS KORÁBAN. HITVESSE HAJNÁTSKÓI BÁRÓ VÉTSEY KATA MEGHOLT 1849. ÉVBEN; ÉLETE 22. TA VASSZÁN. ÁLDÁS ÉS BÉKE HAMVAIKKAL. KEDVES EMLÉKÖK ÖRÖKÍTÉSÉRE TÉTETÉ HÁLÁS UTÓDJOK: VAY GYULA. 1851. ESZTENDŐBEN."

      Jelenleg a toronyban két harang található, egy kisebb és egy nagyobb, melyek mai napig betöltik azt a küldetésüket, amire készültek: hívogatják a híveket az istentiszteleti közösségre, valamint hírt adnak a gyülekezeti élet eseményeiről. A 315 kg-os harangját Gombos Lajos öntötte 1977-ben Őrbottyánban, a 189 kg-osat pedig a budapesti Harangművek készítette 1922-ben. 

A tempolm jellege: Egyhajós, keletelt, gótikus templom, homlokzat előtti XIX. századi toronnyal és sokszög záródású, támpilléres szentéllyel. 

A templom épülete az évszázadok hosszú sorának tanújaként mindmáig fenn áll, igaz az elmúlt évtizedekben siralmas állapotba került, így szükség volt renoválására. 1998-2000 között a Magyar Millennium alkalmából felújítottuk az épületet mintegy 33 millió forint összköltséggel, melyet pályázatok, önkormányzati támogatás és nem utolsó sorban a gyülekezet áldozatos adakozásából finanszíroztunk. 

A községben református, római és görög katolikus gyülekezetek élnek. 

A református egyházközség történetét az 1700-as évekig tudjuk visszavezetni. Az anarcsi református egyházközség a bákai (Szabolcsbáka) anyaegyháznak volt filiája, melytől a XVIII. század végén különvált és önálló gyülekezetté alakult, amely napjainkig mind az egyháztagok számában mind a hitélet terén növekedett. 

A gyülekezet egyik büszkesége a műemléktemploma, amely eredetileg katolikus templom volt és a XIII. században épült. A jelenleg is álló épület a XIII. századi Szent Péter apostol templom falait felhasználva épült a XV. század közepén későgótikus stílusban. Tornya és a templombelső berendezése a XIX. század derekán készült. 

A gyülekezet jelenleg mintegy 1000 egyháztagot számlál, melyet a 12 főből álló presbitérium és a lelkipásztor kormányoz. 

A gyülekezetben nemrég volt lelkészváltás, melynek során Vincze András, aki 1996-2002 között volt a gyülekezet lelkipásztora, átadta a lelkészi hivatalt és a templom kulcsait Diák Péternek, aki 2002. áprilisától a gyülekezet megválasztott lelkipásztora.

Az egyházközségben élénk gyülekezeti élet folyik. Évente kb. 10-15 keresztelés, 4-5 esketés és 10-15 temetés van. Alkalmaink a kazuális alkalmakat nem tekintve a vasárnap délelőtti és délutáni istentisztelet, a gyermekistentisztelet, a szerdai felnőtt bibliaóra és a szombati ifjúsági óra. Ezek mellet az iskolában rendszeresen tartunk vallásórákat.